Interjú Berenice Mayflowerrel

Berenice Mayflower

Egy nyári délutánon, egy kellemes hangulatú kis teremben üldögéltem, egy ifjú hölgy társaságában. A mai nap ezen részét egy interjúnak szántuk, amelyet a Szombati Boszorkány nevű újság egyik rovatába kívántam elhelyezni.

- Miss Mayflower! Így elsősként, mit gondol az iskolánkról?

Berenice lelkesen fogadta a kérdést és késlekedés nélkül beszélni kezdett élményeiről:

- Mugli származásúként eleinte alig tudtam felfogni, hogy boszorkány vagyok. Korábban is történtek velem furcsa dolgok, de sosem gondoltam, hogy ennek ez lehet az oka. Amikor megérkeztem a Grácia Roxfortba, ámulatba ejtette a varázslatos környezet. Magát az épületet is szédületesnek találtam. Miután megismertem az iskolatársaim, azonnal világossá vált számomra, hogy itt életre szóló barátságokat köthetek majd. Mindenki kedves volt velem, a társaim és a tanárok is. Összességében – minden túlzás nélkül - az iskolát tekintem a második otthonomnak.

Mosolyogva hallgattam a lány elbeszélést, majd egy újabb kérdéssel bombáztam:

- Berenice! Eddig melyik óra az, amelyik igazán elnyerte a tetszésed?

- A kedvencem a bájitaltan. Főzni ugyan még nem tudok, de úgy érzem, a bájitalokhoz van érzékem. Eddig egész jól állok belőle. Persze előfordult már, hogy felrobbantottam az üstömet, de szerintem ez minden elsőssel megtörténik legalább egyszer. A mágiatörténetet is szeretem, de abból csak azokat a részeket, amik izgalmas csatákról szólnak.

Elmosolyodtam a derűs lányka válaszára, majd folytattam:

- És akkor mesélnél a másik végletről is? Azokról az órákról, amelyek nem igazán illenek hozzád?

- Nem szívesen beszélek erről, mert az emberben van egy kis félsz ilyenkor. Mi van, ha tanár is olvassa az újságot, meg egyebek. Azért elárulom, persze. A legkevésbé szívlelt tantárgyam az átváltoztatástan. Ezen meg is látszik a teljesítményemen. Nem tudom, hogy eleve ellenszenves volt-e a tárgy, vagy csak a folyamatos kudarcaim miatt vált azzá. Tény, hogy ezeken az órákon mindig siralmasan szerepelek. Múltkor is a pohár helyett egy cipőt sikerült kihoznom egy darab üvegből. Kérdem én: hogyan? – nevetett a gólya s vele együtt én is.

- Hát meg tudlak érteni. Semmi sem tökéletes - szóltam. - Úgy tudom a Solaris házat erősíted. Mit gondolsz arról a házról? Milyenek ott a társaid? És hogy érzed, a süveg jól választott? - vágtam hozzá egy újabb kérdést, miután kissé megnyugodtak a kedélyek.

- Maximálisan meg vagyok elégedve a süveg döntésével. Nagyon jól ráérzett a főbb jellemvonásaimra és a megfelelő házba osztott be. Nagyon jól érzem magam itt. Tetszik a klubhelyiségünk is, fényes, barátságos, otthonos. Tükrözi a solarisosok lelki világát. A társaim meg aztán felülmúlhatatlanok! Iszonyat jókat bohóckodunk együtt és gyakran együtt is tanulunk. Mindig számíthatok rájuk, ha valami problémám van. Már-már olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének.

Boldogan hallgattam Miss Mayflower előadását, de a papír a kezemben ott csüngött, s rákésztetett arra, hogy folytassuk:

- Ez még korai lehet, de vannak már álmaid, hogy milyen irányba kormányzod az életed? Mivel szeretnél a jövőben foglalkozni?

- Hű, hát ez tényleg elég korai még. Nem nagyon gondolkodtam ezen eddig. Három szakirány között őrlődök. Az egyik a botanikus. Szeretnék gyógyfüvekkel foglalkozni, vagy bájital alapanyagokat készíteni. A másik a gyógyítói szakma. Bár nem nagyon bírom a vért, azért képes lennék ezt leküzdeni a jó ügyért. A harmadik az aurorság. Ahhoz elég merésznek és határozottnak kell lenni, hiszen a veszélyes helyzetekben nem lehet tétovázni. Oda magabiztos, határozott emberek kellenek. Még nem tudom, lenne-e ehhez elég kurázsi bennem. Szerencsére még van elég időm, hogy döntsek.

- Igen, de ezek mind nemes célok - kacsintottam, a diáklányra.

Végül az utolsó kérdésemet tettem fel neki:

- Mugli származású vagy és jómagad is mondtad, hogy ez a boszorkányság újdonság volt. Melyik volt eddig az a dolog, amely az eddigi leghatalmasabb csodálkozást váltotta ki belőled?

Nice a kezére támasztotta a fejét és elgondolkozott.

- Nehéz egyet kiválasztani, mert eleinte nem győztem kapkodni a fejem, szó szerint. Egyszer egy fénycsóva majdnem eltalált. Ami a legjobban meglepett, talán az volt, hogy mennyivel könnyebb a mágiával az élet, mint azelőtt. Régebben komoly fejtörést okozott, ha például nem volt a kezem ügyében egy konzervnyitó vagy elszakadt a cipőfűzőm. Most meg csak a megfelelő varázsigét kell tudnom és már meg is oldódott a probléma. Elképesztő, hogy mennyi lehetőséget kínál a varázslás, minden téren. Örülök, hogy részese lehetek ennek!

Mosolyogva hallgattam Berenicet, ahogy élményeiről mesél.

- Hát, kívánok neked még ezernyi csodát, a varázslat világában!

S másodpercekkel később, a pulicerpenna végre nyugovóra tért.

Írta: Susan J. Gartner, Caminus