Pages

2017. augusztus 8., kedd

Amerikából jöttem…


Előttem már foglalkoztak különböző nemzetiségek varázsvilágaival, ami a múlttal, és a jelenükkel kapcsolatos. Engem is nagyon érdekelt a dolog, hol milyen szokások szerint élnek, mennyire rejtőznek a homályban, hogyan tudnak élni a muglik közt észrevétlen, esetleg békében mellettük. Elhatároztam tehát, hogy felkerekedek, és kiderítem ezt. Első úti cél New York lett, mert mindig érdekelt, hogy az Atlanti-óceán másik felén, amerikai mágustársaink milyen szabályok szerint élnek. El is indultam egy hajóval, mint annak idején Göthe Salamander is tette. 

A hajón nem sok varázslóval találkoztam, csak egy hölggyel és a gyermekével, akik hazafele tartottak, pont New Yorkba, és megígérték, hogy megmutatnak pár helyet, illetve pár napra szállást is adnak. Megköszöntem kedvességüket, majd egy ideig csak élveztük az oda utat. New Yorkba érve megtudtam, hogy a muglikat magnixoknak nevezik, ami számomra igen meglepő volt. Én például most, a cikk írása közben sem értem, hogy nem haltak ki a varázslók Amerikában, ha nem mindig születik varázserővel valaki (gondolok itt a kviblikre), és a 20-as években elítélték a magnixokkal való házasodást. Ma már persze más a helyzet. Utolsó napomon elmentünk az egyik nagy varázslóiskolába is, az Ilvermonyba. Lélegzetelállító, hogy századok óta, még mindig egykori fényében tündököl. A Roxforthoz hasonlóan itt is négy házba osztják be a diákokat: a Thunderbirdbe, a Wampusba, a Pukwudgieba, és a Horned Serpentbe. Mint kiderült, az említett hölgy kisfia pont a házbeosztó ceremóniára érkezett, és ezt volt szerencsém végignézni. 

A fiú végül a Pukwudgie házba került, majd mikor felvittük a csomagjait, el is köszöntem tőlük, de még haza utam előtt meglátogattam a híres Kowalsky pékséget, egy kis muglicsemegéért. Megindító volt látni, hogy amit nagyapja, a néhai Jacob Kowalsky felépített, még mindig ugyanannak a népszerűségnek örvend, mint akkoriban. 

írta: Marcus Levenfort Caminus

0 comments:

Megjegyzés küldése