Pages

2017. október 7., szombat

Az elátkozott gyermek


Háttér: 2013-ban derült fény arra, hogy a Harry Potter történetét szeretnék színpadra is adaptálni és 2014 májusára J.K.Rowling fel is kért egy kreatív csapatot a munka kivitelezéséhez. A színdarab Az Elátkozott Gyermek lett, melynek ősbemutatója 2016. június 7-én volt a londoni West End színházban. A belőle készült szövegkönyv 2016. július 31-től volt elérhető. A történetet Jack Thorne írta, Rowling és John Tiffany története alapján.

Történet: Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

Könyvről: Az az igazság hogy erről a könyvről nehéz objektíven bármit is mondani. Nagyon megoszlanak a vélemények a rajongók körében, van, aki imádja, van, aki utálja, kapott hideget, meleget is egyaránt. Én mind a két tábort meg tudom érteni. A Harry Potter sorozat sokak számára a gyermekkort jelentette és ezek az emberek mára már felnőttek. Számukra Az elátkozott gyermek, ennek a nosztalgiának a felidézését jelenti és egyúttal visszautat is a gyerekkorba. Mások viszont pont emiatt utálják annyira, mivel a könyv hangulata is stílusa teljesen elüt a kánonétól, ezért a várt nosztalgia náluk elmarad. Mivel én „felnőtt fejjel” olvastam a sorozatot és vele együtt a színdarabot, így nálam ez a faktor kiesik és szeretném azt mondani, hogy talán objektíven látom a dolgokat. Teljes mértékben igazat adok annak, hogy a történet tele van lyukakkal és bakikkal és egyáltalán nem adja át az eredeti sorozat hangulatát és szerintem ez mind a műfaji kötöttségek miatt van. A dráma alapvetően egy érzelmekkel telített, párbeszédeken alapuló műfaj, ami azt jelenti, hogy a történet abból áll, hogy a szereplők egymással beszélgetnek, az esetek többségében arról, hogy éppen hogyan érzik magukat. Az eredeti sorozatban semmi ilyesmi nem volt. Az arany trió mindig az aktuális történésekről beszélgetett, olyan részekre, ahol a karakterek csak csevegnek egymással egyáltalán nem emlékszem, azt pedig hogy hányszor öntötték ki egymásnak a lelküket egy kezemen meg tudom számolni. Éppen ezért két különböző narrációforma két különböző hangulatú története fog eredményezni.
Szerintem ennek a könyvnek a legnagyobb hibája az, hogy nem kellene léteznie nyomtatott formában. A színdarabról csak jó kritikákat hallottam és az az őszinte igazság, hogy olvasás közben nekem is állandóan az járt a fejemben, hogy ezt mennyire fantasztikus élmény lehet színpadon látni. Ez a műfaj ilyen formában nem való papírra, mert a sok olvasó teljesen mást várt és a könyvet vádolják a műfaj hibái miatt.

Ajánlás: Mindenkinek saját belátására bízom, hogy szeretné-e ezt a könyvet elolvasni vagy nem. Én nem merek semmi ajánlást mondani a megoszló vélemények miatt, de szerintem egyáltalán nem annyira vészes, mint amennyi negatív kritikát kapott.

Írta: Lilith Torn, Arcanus



0 comments:

Megjegyzés küldése